Novemberi throwback

Bár megint rengeteget késtem a helyzetjelentésemmel, mentségemre szóljon, hogy nagyon sok mindent csináltunk ezen a 2 hétvégén, hét közben pedig az iskola és kínai tanulás miatt nincs túl sok időm írni.

Ezalatt a két hét alatt rengeteget voltunk Taipeiben, és nagyon sok időt töltöttünk el a cserediákokkal a körzetemből, és az osztálytársaimmal.

Két héttel ezelőtt az évfolyamommal ellátogattunk Taipeibe, egy turisztikai kiállításra, ahol a turizmus szakon lévő összes diák felfedezhette, hogy mit is akarnak csinálni valójában, miután végeztek gimnáziumi tanulmányaikkal.

Pénteken, mozgalmas hétvégére való tekintettel, Miley nővéremmel és a barátjával elmentünk Ximenbe, megnézni egy filmet (Interstellar) és vacsorázni. Mivel mindannyian nagyon szeretjük a curry-s ételeket (ami egyébként vietnámi kaja, de már annyi helyen árulják, hogy simán tajvani lehetne), egyből tudtuk, hova vezessen utunk. Ezután elmentünk abba a városba, ahol a Chihiro szellemországban című film játszódik, és a nővérem megmutatta, hogy az animációs mesében található fürdőház és az utca merre van. 

Szombaton ugyancsak Mileyval és a Yie-Shian Rotary klubbal elmentünk egy kutatóintézetbe. Itt a kertben való körbevezetés során felhívták a figyelmünket, hogy a mai világban mennyire nem figyel oda senki a természetre, valamint, hogy a növények és állatok létezése mennyire fontos Földünk életében. Itt rengeteg rész el volt kerítve, ahová senki nem tehette be a lábát, ezeknek a részeknek az életét teljes mértékben az oda „beköltözött” növények és állatok alakították.

Miután körbevezettek minket, Diogoval és Stéphivel elindultunk egy másik cserediák ismerősünk, Ale házába, ahol a mexikóiakkal, dánokkal, brazilokkal, franciákkal, amerikaiakkal együtt beszélgettünk és vacsoráztunk, majd elmentünk a Guanyin templomba, és egy iskolai előadásra. Maradandó élmény volt, mikor vacsora közben Karolinával, a dán cserediákkal Harry Potter nézés közben betéve tudtuk a szöveget, valamint azt, mi fog történni.

A hét fénypontja azonban minden tekintetben a vasárnap volt. Megbeszéltük Clairrel, és Tao Yival, valamint Szonjával, hogy elmegyünk és felülünk az úgynevezett Cable Carra, ami 4000 méter magasságba felvitt minket egy hegy tetejére. Még mielőtt ezt megtettük volna, Claire 18. születésnapjára való tekintettel Szonjával sütöttünk neki tortát (ahol a megfelelő felszerelés hiánya miatt a mandulát a gyümölcs mixerben őröltük finomra), amit később oda is adtunk neki (másfél órás késés után). Mikor végre megérkeztünk a Zhongxiao Fuxingra, MRT-val indultunk el a Taipei Zoo irányába. Már alig vártuk, hogy beüljünk a kis kabinunkba, nem hiába: mikor elég magasra értünk Taipeit egészében láttuk a magasból. Gyönyörű látvány volt, mind a négyen fotóztunk, és rengeteget beszélgettünk.  Megérkezve úti célunkhoz, megvacsoráztunk, valamint Clairenek 3 nyelven énekeltünk, végül pedig megettük a tortáját. Visszafelé ugyancsak Cable Carral mentünk, ahol nagyjából a telefonomon található összes magyar dalt elénekeltük Szonjával (ezt pedig lefedi a 30Y, Alvin és a Mókusok, Péterfy Bori, Jazz+Az, Kispál és a Borz, valamint a Padlás c. musical számai –valamint Tao Yi telefonjáról Ocho Macho, Vad Fruttik, és még rengeteg más). A nap végén szomorúan búcsúztunk egymástól, abban a reményben, hogy mihamarabb találkozunk.

Egy hét múlva, szombaton anyukámmal Taipeiben egy politikai eseményen voltunk, amit az úgynevezett „kék-párt” tartott. Itt folyamatos beszédek után Tajvan elnöke állt ki beszédével a színpadra, majd miután lejött, az emberek tolongtak, hogy kezet fogjanak vele. Ő próbált is eleget tenni (hiszen miután anyukám elmagyarázta, hogy itt az a szokás, hogy a politikusok lejönnek az emberek közé, beszélnek velük, majd legtöbbjükkel kezet fognak), de hatalmas volt a tömeg. Mommynak szerencsére megfogta a kezét, ami miatt ő egész nap fel volt dobva, hihetetlen aranyos volt.

Ezek után lebeszéltük a múlt szombati társasággal, hogy elmegyünk Ale szüleivel megnézni egy filmet, majd karaokezni és vacsorázni, így Miley a megbeszélt helyre vitt engem. Itt kibéreltek nekünk egy mozitermet, ahol megnéztünk egy 2007-es Oscarra jelölt filmet, majd spanyol és mexikói számokra karaokeztünk, de nem maradtak el a High School Musical legismertebb számai sem!

Vasárnap Stéphanieval, Gabriellel, valamint Szonjával mentünk el a Ximenbe. Konkrétan ötletünk sem volt, mit szeretnénk csinálni, én sálat szerettem venni, Stéphanie pár téli cuccot, ebből kajálás lett, valamint a Tequila parkban való fotózás. Nagyon jól éreztük magunkat.

A héten megint csak sok dolgom van: sárkánytáncot próbálunk, majd szombaton előadásra megyünk, szerdán pedig havi meeting. Mindenesetre nagyon jól és mozgalmasan telt ez a három hét (így szeretnék mindenkitől elnézést kérni, főleg Mamitól és Apucitól, amiért nem írtam, dubuqí L), még mindig imádom Tajvant, és tökéletesen érzem magam.

Mindenkinek sok puszi, nemsokára jelentkezem (remélhetőleg egy héten belül).

Dalma

2 hét

Vissza kellett pörgetnem a telefonom galériáját, hogy lássam, mik történtek velem ezalatt a két hét alatt, amíg az írásaim is megszűntek. Kezdjük is az elején, onnan, ahonnan a legutóbbi bejegyzésemet abbahagytam.

Talán a legfontosabb azt elmondani, hogy a Rotary folyamatos jótékonykodása (és ez most mind az EarlyAct, a Rotaract, a ROTEX valamint az Interact munkájára vonatkozik) egyedülálló Tajvanban. Minden körzetnek általában külön-külön vannak különböző adománygyűjtő ünnepségei, azonban néhány -mint például az End Polio Day, amin én és a családom is részt vettünk- esemény mind a 6 tajvani körzetet összefogja. Mindig nagyon jó nézni, hallani, hogy itt is mennyi mindent tesz a Rotary, és nagyon örülök, hogy mindennek a részese lehetek.

Ezen az eseményen különböző helyi előadók adtak koncertet annak, aki arra látogatott, miközben a színpad melletti standokon Rotarys pólókat, kitűzőket, italokat, valamint a képen látható "tetkót" lehetett vásárolni. 

Még korán volt, mikor vége lett az ünneplésnek, így a nővéremmel és az öcsémmel ellátogatunk néhány parkba, amit mindig is nagyon meg akartak nekem mutatni, csak még nem igazán találtunk rá jó időt. Sétálás közben betértünk egy úgynevezett "filmmúzeumba" (talán ez a legpontosabb fordítása), ahol éppen Mészáros Márta egyik filmjét hirdették. :)

A két hét talán legfontosabb eseménye azonban a szombati Country Fair volt. Itt minden cserediáknak a körzetemből be kellett mutatnia az országát. Mi Szonjával rengeteg dolgot vittünk, Matyómintás tükröktől kezdve a Szonja által elcipelt babákon át a magyar zászlóig mindent, amit csak hoztunk Magyarországról, és még nem adtuk oda senkinek ajándékként. Azonban egyetlen egy pillanatot vártunk mind a ketten az egész napból: régi ismerősünkkel, Clairrel szerettünk volna találkozni, aki 9-kor meg is érkezett az asztalunkhoz. Claire a tavalyi év folyamán Magyarországon volt cserediák, és találkoztunk vele a Szolnokon tartott orientációnkon, majd utána Pesten is beszéltünk pár szót. Nagyon örültünk mind a ketten, hogy találkoztunk vele, mert egy nagyon érett, értelmes, intelligens lányról beszélünk, aki mindemellett még hihetetlenül kedves is. A country fair-en még ott volt Tao Yi is, aki szintén nálunk volt cserediák, azonban sajnos vele az éve alatt nem találkoztunk, mindig rosszkor jöttek ki az orientációk. Clairrel a jól sikerült magyar bemutató után elmentünk kávézni, és két órán keresztül beszélgettünk mindenféléről, úgyhogy a délutánunk is nagyon jól telt. 

Emellett a gyönyörű park mellett kávéztunk

Claire, Tao Yi, Szonja, én

A két hét alatt ennyi program jött össze, leginkább tanultam, valamint a családommal voltam. Nemsokára jelentkezem:)

Dalma