Két hónap -ünneplés Yilanban

Annak örömére, hogy két hónapja vagyok itt (és sajnos, ez egy szomorú dolog is, hiszen rohamosan közeledünk egy éves nyaralásom végéhez), az unokatestvéreim elvittek Yilan-ba, a nagymamámhoz a hétvégére. Szombat reggel indultunk, vasárnap délután jöttünk, és nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg mindent megnéztünk.

Szombat reggel hétkor felkelve kómásan pakoltam össze két napi cuccomat, majd reggeli után indultunk. Yilan nincsen messze, körülbelül egy óra kocsiút, ami a két unokatestvérem mellett hamar el is ment.

Először is lepakoltuk a dolgainkat a nagymamám házában (akinek meg kell jegyezni, hatalmas ültetvényes kertje van), megebédeltünk, majd elindultunk a belvárosba. Yilan egyébként híres a horgászatról, és a halászatról. Első állomásunk egy "kastély" volt, ami kávézóként szolgál: a hely egy másik érdekessége a Mr. Brown cég, aminek a székhelye Yilan, így rengeteg kávézó található itt. 

Kávézó a hegy tetején

A kastély "malma" és Yvonne

Sajnos a kastélykávézóban nem volt hely, így a tengerpart mellé mentünk meginni egy-egy cappuccinot. Eközben figyelni tudtuk, amint az ejtőernyőző emberek mellettünk le-leszállnak, ugyanis a hegyről, amin a kastély van, ilyen módon is le lehet jönni -mi a kocsinál maradtunk. 

Miután pihentünk egy kicsit, a múzeum felé vettük az irányt, ahol Yilan történetéről és érdekességeiről olvashattunk néhány szót. Szerencsések voltunk, mert eközben éppen egy zenés-táncos műsor ment, így szerencsére ilyet is láttunk. 

A múzeumból kiérve már fáradtan indultunk el az úgynevezett Harry Potter boltba. Alapjában véve egy kenyér- és édességboltról van szó, amit feldobtak azzal, hogy az itt dolgozók boszorkánynak öltözve árulják az édességeket, valamint a falakon baglyok, boszorkányszobrok, Potter-szemüveges portrék vannak.

Második nap kilenc körül indulva a Jimmy-parkba mentünk. Jimmy Liao tajvan egyik leghíresebb illusztrátora, akinek Yilan-ban nyílt meg az első, saját tervezésű parkja. Mind a szobrokat, mind a festményeket, falfirkákat ő csinálta. Jellemző rá, hogy rengeteg színt visz munkáiba, így felkelti minden ember figyelmét, aki arra jár. Nekem személy szerint nagyon tetszett, ötletesnek találtam az utcán a semmiből előbukkanó zöld és kék kockás bőröndöket, valamint a levegőben lebegő vonatot. 

Megint jól időzítettünk, hiszen a parkban éppen egy kisebb fajta "kiárusítás" volt, ahol a saját készítésű asztali ceruzatartóktól a hennafestékig mindent lehetett kapni.

Összefoglalva, nagyon jó hétvégém volt az unokatestvéreimmel, örültem, hogy még többet láthattam ebből az országból.

Nemsokára jelentkezem, 

Dalma

Nemzeti nap, Pingxi

Október tizedikén, azaz pénteken nagy örömömre tovább aludhattam: 10/10-e tajvani nemzeti ünnep, így háromnapos szünetünk volt az iskolában. Ekkor a Wuchang felkelését ünnepeljük, amely a Csing-dinasztia végét, valamint a Kínai Köztársaság megalakulását eredményezte. Ekkor általában Taipeiben, az elnöki épület előtt ünnepség van, zászlófelvonással, oroszlántánccal.

A következő nap programja már be volt ütemezve: délután a Pingxi Skylantern Festivalra mentünk a 3520-as körzet cserediákjaival. A fesztivál lényege, hogy egy-egy alul nyitott zsákra mindenki felírja az évre vonatkozó kívánságait, majd alul meggyújtva azt felengedjük az égbe, hogy valóra váljanak. Mi egy rövid séta után indultunk a közeli általános iskola udvarára, ahol megkaptuk a Rotary-s zsákjainkat, majd négyen elkezdtük írni a kívánságainkat. Gyönyörű látvány volt, ahogy a rengeteg skylanternt felengedtük az égbe, hiszen a vaksötétben csodálatosan látszódott mindegyik. Az időjárás azonban nem kedvezett nekünk: folyamatosan esett, és nagyon fújt a szél, így volt néhány skylantern -köztük sajnos a miénk is-, amely azelőtt elégett, mielőtt fel felengedtük volna.

Stéphivel a teleírt zsákunkkal (és természetesen a neonsárga esőkabáttal)

Vasárnap reggel Mommy szólt, hogy valamelyik istennek ma van a születésnapja, és hogy a templomban rengeteg ember van ilyenkor, nézzük meg. Mivel ez a templom nincsen messze, körülbelül 50 méterre, a velünk szemben lévő utcában található, ezért már a házunkból hallhattuk a hagyományos ünnepi zenét. Mikor odaértünk, rengeteg ember már imádkozott, füstölőt égetett, valamint adakozott gyümölccsel, pénzzel, virággal (köztük mi is). Helyben főzött tésztát és rizst is lehetett kapni, így azért is sorba álltak az emberek. 

Néhányan virággal adakoztak

Ebbe a hatalmas urnába lehetett bedobni imádkozás és köszöntés után a füstölőket

Az éppen ünnepelt istennek szobrot állítottak, amivel fotózkodni is lehetett

Mindezek után a nagybátyámmal és az unokatestvéreimmel elindultunk biciklizni egy közeli helyre. Nagyon jól éreztük magunkat, láttuk a tengerpartot is, valamint finomabbnál finomabb dolgokat ettünk.

Este a nővéremet visszavittük a lakásába, de előtte elmentünk tajvani jégkrémet enni egy Nightmarketbe. Újra rá kellett jönnöm, hogy ezen a helyen mindent meg lehet kapni, amit csak akarunk. 

Holnaptól, azaz keddtől csütörtökig az iskolámban, a Shing Wu-ban vizsgák vannak, így én három szabadnapot kaptam. Program még nincsen, azonban a nővérem itthon lesz, így majd biztosan ellátogatunk Taipeibe, vagy valamilyen közeli helyre.

Mára ennyit, nemsokára jelentkezem,

Dalma

Taipei Zoo, Ximen és vásárlás

 Az fáradalmas iskolai napok után megint mozgalmas hétvégénk volt: pénteken Taipei, szombaton Taipei Zoo, és vasárnap is Taipei.

Mileyval, a nővéremmel már egy hete tervezgettük, hogy elmegyünk megnézni az Annabelle-t, egy igaz történet alapján forgatott horrorfilmet. Bár a film nem volt annyira jó, sőt, még igazán félelmetes sem volt, jól éreztük magunkat, utána pedig Ximen környékén nézegettük a boltokat, valamint vettünk egy-két dolgot, beleértve egy sarut, amit mindig is venni akartam, mert a nyitott cipőimet szerencsésen Magyarországon hagytam.

Péntek este Stéphitől kaptam egy üzenetet, amiben az állt, hogy holnap néhány cserediák társaságában meglátogatják az állatkertet, van-e kedvem menni. Természetesen igent mondtam, mindössze az odajutástól féltem, hiszen egyedül még nem igazán voltam Taipeiben, sőt, a tömegközlekedés se a megszokott. Azonban szerencsésen megérkeztem, és nem is késtem annyit.

Az állatkert részekre volt osztva –volt csak simán madarakkal foglalkozó rész, volt Afrika rész, külön részleg a Sarkvidéknek, valamint –ami számomra a legnagyobb élmény volt – egy pandaház. Kiskorom óta a panda a kedvenc állatom, annak ellenére, hogy élőben ezelőtt sohase láttam ilyen fajta állatot. Nagyon aranyosak voltak, és abban is reménykedem, hogy egyszer majd a családommal vagy a barátaimmal is vissza fogunk menni megnézni. Bár számomra az otthoni állatkertekhez képest a Taipei Zoo eléggé kicsinek bizonyult (körülbelül harmad akkora volt, mint a Nyíregyházi Állatpark), nagyon jó napot töltöttünk el együtt. Azonban az egyik dolog, ami mindenkiben megmaradt, az az, hogy 7-Eleven-t és McDonald’s-ot még itt is találtunk.

Kerem (Törökország), Szonja, én, Candice (Franciaország), Débora (Franciaország), és Stéphi 

Az állatok meglátogatása után úgy döntöttünk, hogy a többiekkel a Main Station körül keresünk egy helyet, ahová be lehet ülni kávézni. Az ötlet jónak bizonyult, azonban amikor megláttuk egy-egy kávézó árait, inkább a McCafé mellett döntöttünk, amit egy parkban egy padra leülve, beszélgetések közepette ittunk meg. Stéphinek hamar indulnia kellett, mert megígérte a családjának, hogy vacsorára otthon lesz, így mi is hazaindultunk. Keremmel, a török sráccal hosszadalmasan beszéltünk, hogy a Main Station körül hol található a buszmegálló, de végül a táblákat követve és pár információs pult utasításait követve végül és is megtaláltam a 1210-es buszt, így én is szerencsésen hazajutottam. 

Vasárnap Janiceszel úgy döntöttünk, hogy mivel egyikőnknek se volt semmi programja, elmegyünk ruhát vásárolni. Nagyon sok ideig keringtünk a különböző boltok körül, végül mind a ketten vettünk valamit, majd idő közben Miley is becsatlakozott, és együtt tudtunk hazamenni. Ezután fáradtan, körülbelül 10 körül ájultunk be az ágyba.

101 éjjeli fényében

Másnap kezdődött az iskola, és nagy meglepetésemre -először- érzékeltem, hogy elkezdett lehűlni az idő. Hétfőn esett az eső, és a szél is fújt, így már véglegesen érezni lehetett, hogy vége a nyárnak. Igaz, még mindig 20-25 fokok vannak, sőt, ma 30 fok is volt, de szerencsére már nem sülök meg, hogyha hazajövök az iskolából, vagy ha éppen egész éjjel a takaró alatt alszom. 

Ezen a héten pénteken, azaz holnap nemzeti ünnep van, így iskolába se kell mennem. A hétvégén újra találkozok a többi cserediákkal, a Sky Lantern fesztiválra.

Egyelőre ennyi, nemsokára jelentkezem. 

Dalma