Első napok

Bár ezzel kicsit elmaradtam, négy nappal ezelőtt sikeresen megérkeztem Tajvanba, azon belül Taipei-be, az eddig csak internetről ismert családomhoz. Elsőnek tartottam mindentől és mindenkitől, az országtól, az emberektől, a családomtól, de mikor a repülőtérről a tonnás csomagjaimmal kigurulva óriási kiáltozással, fényképezéssel, hatalmas mosolyokkal, tapssal, sőt -amin legjobban meglepődtem- a "Gyere!" magyar szóval fogadtak, minden félelmem, ami addig volt, elszállt belőlem. Gyorsan össze is készülődtünk, a nővérem bemutatott a családja minden tagjának, aki ott volt, találkoztam leendő klubom tagjaival, egyszóval minden remekül sikerült már az első percekben. Indulásra készen köszöntem el barátnőmtől, aki ugyanúgy cserediákként utazott ki velem, majd útnak indultunk anyukámmal, nővéremmel, és az öcsémmel.

Kikocsikázva a Tayouan International Airportról, csodálatos látvány fogadott egészen Taipei-ig. Az út egyik oldalán hegyeket, dombokat láthattunk, míg a másik oldalon síkság terült el, tele házakkal, és mindenféle számomra ismeretlen növénnyel. Azt hiszem ezt a látványt semmi sem adja vissza, még a fényképek sem.

Taipei. Azt hiszem, szerencsés cserediáknak mondhatom magamat, amiért a 3520-as districtbe kerültem, azon belül pedig a fővárosba. Csodálatos hely, életemben ilyet még csak a filmekben láthattam, de az érzést, mikor az emberek meglátják, hogy külföldi vagy, mikor rádmosolyognak, mikor egy-egy kedves szóval fogadnak, semmi sem tudja helyettesíteni.

Igaz, még mindig az időzónák mocsok hatása alatt vagyok, ami folyamatos fáradtságot, és bágyadt érzést hordoz magával, próbálom a legtöbbet befogadni, amit lehet. Voltam ezalatt a négy nap alatt úszni az öcsémmel, moziban a nővéremmel, azonban ami a legjobban tetszett, az a mai napi program volt: megmutatták nekem a bevásárlónegyedet, ami meg se tudom számolni, hány utcából, és azon belül hány üzletből állt. Mozit se nehéz találni: az egyik utcában 10 méterenként láttunk egyet.

Azonban mindezen felül egy dolgot kell nagyon megszoknom: az ételt. Az eddigi töltöttkáposzta, bundáskenyér, valamint a magyar ételek egyike se fogható az ittenihez. Nem egyszer mondtam már a szüleimnek, mikor az ételről kérdeztek, hogy az érdekesnél kifejezőbb szó nincsen. Mindent rizzsel esznek, valamint az asztalon halat, rákot mindig találunk. Megszámolni se tudom, hogy egy helyi módszerrel elkészített hús megevése közben hány ízt érzek egyszerre. Mindezen felül számomra a helyi jégkrém a legfurcsább -legérdekesebb: bab, tészta, gyümölcs jéggel borítva, amire szójaszószt öntöttek. Sajnos eddig ez volt az egyetlen egy étel, amit nem tudtam megenni. De próbálkozom. 

Az elmúlt napok során rengeteg mindennel megismerkedtem, mandarint és a helyi nyelvet tanultam, várost néztem, és hogy őszinte legyek, nagyon élvezem a dolgot. Nemsokára az iskola is elkezdődik -egyenruhával, csupa tajvani osztálytárssal. 

Mihamarabb jelentkezem, 

Dalma