Az fáradalmas iskolai napok után megint mozgalmas hétvégénk
volt: pénteken Taipei, szombaton Taipei Zoo, és vasárnap is Taipei.
Mileyval, a nővéremmel már egy hete tervezgettük, hogy
elmegyünk megnézni az Annabelle-t, egy igaz történet alapján forgatott
horrorfilmet. Bár a film nem volt annyira jó, sőt, még igazán félelmetes sem
volt, jól éreztük magunkat, utána pedig Ximen környékén nézegettük a boltokat,
valamint vettünk egy-két dolgot, beleértve egy sarut, amit mindig is venni akartam,
mert a nyitott cipőimet szerencsésen Magyarországon hagytam.
Péntek este Stéphitől kaptam egy üzenetet, amiben az állt,
hogy holnap néhány cserediák társaságában meglátogatják az állatkertet, van-e
kedvem menni. Természetesen igent mondtam, mindössze az odajutástól féltem,
hiszen egyedül még nem igazán voltam Taipeiben, sőt, a tömegközlekedés se a
megszokott. Azonban szerencsésen megérkeztem, és nem is késtem annyit.
Az állatkert részekre volt osztva –volt csak simán
madarakkal foglalkozó rész, volt Afrika rész, külön részleg a Sarkvidéknek,
valamint –ami számomra a legnagyobb élmény volt – egy pandaház. Kiskorom óta a
panda a kedvenc állatom, annak ellenére, hogy élőben ezelőtt sohase láttam
ilyen fajta állatot. Nagyon aranyosak voltak, és abban is reménykedem, hogy
egyszer majd a családommal vagy a barátaimmal is vissza fogunk menni megnézni.
Bár számomra az otthoni állatkertekhez képest a Taipei Zoo eléggé kicsinek
bizonyult (körülbelül harmad akkora volt, mint a Nyíregyházi Állatpark), nagyon
jó napot töltöttünk el együtt. Azonban az egyik dolog, ami mindenkiben
megmaradt, az az, hogy 7-Eleven-t és McDonald’s-ot még itt is találtunk.
 |
| Kerem (Törökország), Szonja, én, Candice (Franciaország), Débora (Franciaország), és Stéphi |
Az állatok meglátogatása után úgy döntöttünk, hogy a
többiekkel a Main Station körül keresünk egy helyet, ahová be lehet ülni
kávézni. Az ötlet jónak bizonyult, azonban amikor megláttuk egy-egy kávézó
árait, inkább a McCafé mellett döntöttünk, amit egy parkban egy padra leülve,
beszélgetések közepette ittunk meg. Stéphinek hamar indulnia kellett, mert megígérte a családjának, hogy vacsorára otthon lesz, így mi is hazaindultunk. Keremmel, a török sráccal hosszadalmasan beszéltünk, hogy a Main Station körül hol található a buszmegálló, de végül a táblákat követve és pár információs pult utasításait követve végül és is megtaláltam a 1210-es buszt, így én is szerencsésen hazajutottam.
Vasárnap Janiceszel úgy döntöttünk, hogy mivel egyikőnknek se volt semmi programja, elmegyünk ruhát vásárolni. Nagyon sok ideig keringtünk a különböző boltok körül, végül mind a ketten vettünk valamit, majd idő közben Miley is becsatlakozott, és együtt tudtunk hazamenni. Ezután fáradtan, körülbelül 10 körül ájultunk be az ágyba.
 |
| 101 éjjeli fényében |
Másnap kezdődött az iskola, és nagy meglepetésemre -először- érzékeltem, hogy elkezdett lehűlni az idő. Hétfőn esett az eső, és a szél is fújt, így már véglegesen érezni lehetett, hogy vége a nyárnak. Igaz, még mindig 20-25 fokok vannak, sőt, ma 30 fok is volt, de szerencsére már nem sülök meg, hogyha hazajövök az iskolából, vagy ha éppen egész éjjel a takaró alatt alszom.
Ezen a héten pénteken, azaz holnap nemzeti ünnep van, így iskolába se kell mennem. A hétvégén újra találkozok a többi cserediákkal, a Sky Lantern fesztiválra.
Egyelőre ennyi, nemsokára jelentkezem.
Dalma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése