Taipei- where the story starts: Meeting, Shilin, tengerpart

A két héttel ezelőtti rohanás után anyukám egy olyan ötlettel állt elő, hogy úgyis egy hónapja vagyok itt, zsúfolt hetünk volt, valamint biztosan megkaptam már elégszer az úgynevezett kultúrsokkot, menjünk el meditálni arra a helyre, ahová ő szokott járni, mikor már úgy érzi, teljesen másfele áll a feje.

A hely (amiről egyénként fotó nem készült, mert bent, a lakásban nem lehetett képeket készíteni), Taipeiben volt, egy emeletes házban. Mivel még sohasem láttam semmilyen effajta helyet, és sohasem voltam meditáción, az egész hihetetlenül új és furcsa volt (nem rossz, furcsa) nekem. Gyertyák égtek mindenhol, narancsillat terjengett, valamint megnyugtató zene szólt. A földre kellett letelepednünk, majd miután anyukám megmutatta, hogyan kell ülnöm (magamtól egyszerűen képtelen voltam leutánozni), becsuktam a szememet, és hallgattam a zenét. Semmi nem terjengett az agyamban, egyszerűen csak ültem, és voltam. Miután a meditáció első része véget ért, a vezetőnk (nem tudom, mi a pontos megnevezése ennek a személynek), aki velünk szemben ült egyedül egy fotelben, felszólított engem, és egy Karen nevű, Amerikából származó nőt, hogy mutatkozzunk be -hiszen mi mindenki számára újak voltunk. Mikor rám került a sor, elmondtam magamról, hogy most vagyok ilyen helyen, és hogy cserediák vagyok Magyarországról. Ő elmondta, hogy nagyon jó ötletnek tartja, hogy a fogadóanyukám elhozott ide, hiszen biztosan sok befogadni az egész kultúrát egyszerre. Mindezek után választanunk kellett egy partnert -nekem egy olyan embert, aki angolul beszél -, és neki elmondani, hogy mitől félünk, vagy hogy éppen ebben a pillanatban mit érzünk. Bár ők már tapasztaltak ebben, nekem elég szélsőséges helyzet volt egy több, mint negyven éves idegen férfi elé ülni, és elmondani, mit érzek, valamint mik a félelmeim jelenleg. Ilyen helyzettel még nem sokszor találkoztam, te legalább eggyel több élményem van. Miután 30 percet beszélgetéssel töltöttünk, megint körülbelül fél óra meditáció következett, majd hazamentünk. Összegezve nagyon jól esett az egész, nagyon sok mindent kellett csinálnia az egész családomnak, így végre pihenhettünk egy kicsit.

Ugyanezen a napon 12 körül megvolt az első hivatalos klub meetingem, a Yie Shian Rotary Clubbal. Itt, miután megkaptuk a körülbelül 7-8 fogásos ebédünket, be kellett mutatkoznunk kínaiul. Fontos megemlíteni, hogy a klub cserediákjai közül egyedül Diogo az, aki beszél kínaiul olyan szinten, hogy előkészület nélkül be tudjon mutatkozni, de szerencsére Stéphivel sem vallottunk kudarcot, bár néha-néha bele kellett nézni a puskánkba. A tajvani Rotary eddig számomra nagyon szervezettnek tűnik: egy hotel konferenciatermében voltunk, ahová meghívták nem csak a fő klubtagokat, de a fogadócsaládok minden tagját, valamint azokat, akik valaha jótékonykodtak a tajvani Rotary javára. Nagyon közel érzem magam a klubtagokhoz, Yukihoz, Cherryhez (akinél pár hete voltam egy hétvége erejéig), Flowerhez, egyszóval mindenkihez, hiszen barátságosak, és nagyon befogadóak.

Yukival, a klubom elnökével

Mommy és egy másik klubtag elénekelte a Rotary dalát

Yie-Shian Rotary Club

Szombat este nagy semmittevésünkben Diogoval és Stéphivel eldöntöttünk, hogy elmegyünk a Shilin Nightmarketbe. Ez az egyik legnagyobb nightmarket Taipeiben, ez az a hely, ahol szó szerint mindent meg lehet találni. Amíg Diogo és én sweet potato-t, Stéphi pedig töltött tésztát evett, folyamatosan kiabálást, petárdarobbanást, valamint tűzijátékot hallottunk. Körbe körbe sétálgatva és nézelődve egyszer csak észrevettük, hogy a templon mellett (mert akkora a piac, hogy még egy templom is van benne) ünnepség van, azaz hatalmas díszbe öltözött fickók adtak elő valamit. Sajnos nagyon nagy volt a tömeg, én pedig 165 centi, így eléggé nehéz volt kivenni, mi is történik, de szerencsére szélre tudtunk mászni valahogy, ahonnan a tánc és az előadás felét láttuk.

A vasárnapot a családommal töltöttem. Úgy volt betervezve, hogy cirkuszba megyünk, ami sikerült is- csakhogy mikor odaértünk, már se ülőhely, se állóhely nem volt, így ezt az ötletet elvetettük. Helyette elmentünk a tengerparta, aminek hihetetlenül örültem, de úgy láttam, Miley és Leo is nagyon boldogok voltak. Kagylókat is gyűjtöttünk!