Hello december!

Bár az időjárás még mindig nem érte el a 20 fok alatti hőmérsékletet, már 22-23 foknál elkezdtük érezni, hogy a pára miatt hideg lesz a tél. Mikor egy kicsit lehűlt a hőmérséklet, a nővéremmel elmentünk kabátot és sálat nézni, mondván, hogy muszáj lesz valamit beszereznünk, ha nem szeretnénk 3 hónapot folyamatos megfázással tölteni.

Gőzerővel készülünk a szombaton esedékes ceremóniára, amin az összes 3520-as körzetben lévő cserediák 5 csoportban négyféle előadással lép fel. Az én csoportomban vegyesen találhatóak amerikaiak, törökök, franciák, japánok (valamint mi ketten Szonjával a magyarok), akikkel egy sárkánytáncot adunk elő. A tánc összerakása elég nehéz feladatnak bizonyult, eddig 3 gyakorlásunk volt, 3 órán keresztül, és minden egyes próbán változtattunk valamit az előadásunkon. Reméljük, szombaton jól szereplünk, mindenesetre még van egy gyakorlóóránk csütörtökön, amin reméljük, már a végleges táncot adjuk majd elő a csoportnak.

Szonjával és Mathisszal készülődünk éppen a próbára (a kezemben pedig az anyukámtól kapott írást gyakoroltató füzet, amibe a másnapi prezentációmat írtam -kínaiul, magyar kiejtés szerint).

Ezért a művészi képért pedig köszönet a gyönyörű francia cserediáknak, Déborának. Merci!!!

Másnap, szerdán, a Yie-Shian Rotary Clubba mentünk meetingre, ahol egy prezentáció formájában el kellett mesélnünk a klubtagoknak, mit is csináltunk novemberben. Eközben meg sem tudom számolni, hány fogásos ebédet kaptunk, valamint, miután mind a hárman elmondtuk, amit el szerettünk volna, megkaptuk a szokásos zsebpénzünket, aminek -hogy őszinte legyek - hihetetlenül örültünk mindannyian. Személy szerint mindig boldog vagyok, mikor meetingre megyünk, hiszen nagyon szeretem a klubomat, minden tagot ismerek, és nagyon közel érzem magam mindenkihez.

A meetingünknek még egy másik fontos pontja is volt a mi előadásunkon és a zsebpénzkiosztáson kívül: 2 tagnak, valamint Yukinak, az elnökünknek ebben a hónapban volt a születésnapja, így a többiek tortával, valamint mindenki 1-1 öleléssel köszöntötte őket. 

Stéphanie, Yuki, Diogo és én

Csütörtökön és pénteken itthon tanultam kínait egész nap, mert az osztálytársaimnak havi vizsgája volt, így nem kellett bemennem az iskolába. Szerencsére kipihentem magam, és örültem, hogy kaptam két "szabadnapot".

Szombaton egy egyetemre mentünk, ahol egy rendezvény során külföldiek mutathatták meg kínai tudásukat. A fellépők helyezésenként kaptak pénzt, valamint oklevelet szereplésükért. Itt találkoztunk amerikaiakkal, japánokkal, malajziaiakkal, indiaiakkal, koreaiakkal, valamint a körzet néhány cserediákja is fellépett, a francia és brazil lányok együtt, egy csoportban, valamint Diogo és Nathan Amerikából együtt, egy másik nevezésben. A lányok hihetetlen ügyesek voltak, Stéphanieval nagyon büszkék voltunk rájuk, de ugyanúgy Diogo-ra és Nathan-re, akik szintén nagyon jól szerepeltek. Személy szerint a malajziaiak előadása tetszett a legjobban, ők hárman adtak elő egy, a saját országukat bemutató táncos-éneklős előadást, mindenkit megmosolyogtatott a teremben. 

Malajzia

Francia és brazil lánykák

Amerika

Ezután a nővéremmel elmentünk a Taipei 101-ba, ahol neki meetingje volt, én pedig, amíg rá vártam, nézelődtem a hatalmas épületben. A 101 a Xinyi, Taipei leggazdagabb körzetében található, így lehet nem kellett volna csodálkoznom azon, hogy sorban jöttek velem szembe a drágábbnál drágább "haute couture" boltok. Szerencsére azért egy árban jóval alacsonyabb Zarát is találtam, azonban ez az én pénztárcámnak még mindig sok volt. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, de azért nem jövök többet ide ruhát nézni. :)

A 101 belülről, az első öt emeleten lehet vásárolni, valamint enni

Később, az öcsémmel, Leóval és Mileyval együtt mentünk egy nightmarketbe, ahol eredetileg karácsonyi ajándékokat akartunk nézni, de végül magunknak vásároltunk. Itt a nővérem kipróbáltatta velünk a kedvenc tejes italát, ami tényleg nagyon finom -azonban az üdítőkben evidens bogyókat még mindig nem bírom elviselni. 

Ezzel a kis drágával találkoztunk az egyik boltban

Vasárnap a cserediákokkal együtt mentünk Ximenbe vásárolni, hiszen mindenki érzi már a hideg időjárást. Ha még sálat és kabátot nem is sikerült venni, nagyon jól éreztünk magunkat együtt a brazilokkal, franciákkal valamint mexikóiakkal, akik megmutatták nekem a legfinomabb pizzazót Taipeiben.

Mikor hazaértem, az unokatestvérem, Yvonne ajándékba adott nekem egy művirágot, amit ő vetetett az anyukájával szuvenírként, mert hétvégén ők se voltak itthon. Nagyon aranyos volt, imádom a kislányt. 

Később pedig együtt néztünk Disney meséket -kínaiul

Kedden egy újabb meeting folyamán a körzet cserediákjainak egy interjún kellett elmondaniuk, hogy érzik magukat az országban, valamint meg kellett mutatniuk kínai tudásukat. Engem nagyon megdicsértek, nem csak azért, mert úgy gondolják, jól beszélek kínaiul, hanem azért is, mert szépen végigcsináltam az interjút -aminek nagyon örültem, mert mielőtt bementem volna a terembe, nem tudtam, mire számítsak. 

Mellettem Kerem (Törökország), Jesse (Amerika), valamint Candice (Franciaország)

Ma, azaz szerdán az angoltanárommal, és a csoportban lévő diákokkal elmentünk a Taipeiben található európai iskolába. Nagyon tetszett az egész hely, imádtam ott lenni. Az iskolában a tanítás 3 nyelven folyt: németül, angolul és franciául, de emellett spanyol és kínai órákat is lehet választani a diákoknak. Miután körbevezettek minket az iskolában, beülhettünk egy-egy órára, megnézni, miben más a tajvani oktatási rendszer az európaitól. Az osztálytársaimnak nagyon tetszett, hogy nem kell egyenruhába járniuk, sminkelhetik magukat, valamint a tanárok jobban erőltetik a nyelvek tanulását. 

Hsing Wu & Taipei European School

Bár ezen a héten is minden nap volt programom, szerencsére nem érzem magam annyira fáradtnak. Izgulok a szombati fellépésünk miatt, de remélem minden rendben lesz. 

Egyelőre ennyi, nemsokára jelentkezem.

Dalma