Bár nagyon örültem annak, hogy egy másik családdal is találkozhatok, a hétvége legnagyobb élménye számomra a 30-i D3520 első orientációja volt. Amilyen kis fogadásra számítottam, annál nagyobbat kaptam: folyamatos programok, bemutatkozás, és természetesen -ami az egész program lényege volt- ismerkedés a többi cserediákkal.
Nagy örömömre rengeteg olyan országból beszélhettem diákokkal, ahol még nem jártam. A közel 50 cserediák nemzetisége lefedte a törököket, franciákat, amerikaiakat, brazilokat, németeket, oroszokat, japánokat, és ezen kívül még ennél is több ország lakóit. Mi, magyarok, mindössze ketten voltunk, így a magyar zászlónk a képeket elhalványult a rengeteg francia és USA-beli zászló között.
Miután az orientáción megkaptunk minden tájékoztatót a tajvani körutunkról, kiosztottuk egymásnak a kitűzőinket, és teleettük magunkat a finomabbnál finomabb ételekkel, 7-kor elengedve Cherry-vel és a családjával elindultunk vacsorázni a Taipei 101-ba, ami Tajvan legmagasabb épülete. Gyönyörű épület, ami a leggazdagabb környék központjában áll. Mikor beléptem, először a legfeltűnőbb a rengeteg ember, majd a drágábbnál drágább üzletek (és ezalatt az egymás mellett lévő Dior, Louis Vuitton, Bulgari, és még rengeteg más híres tervező boltjait értem) tűntek fel. Bár mi csak egy vacsorára ugrottunk be, az eddigi legmaradandóbb élményem volt az óriási épület. Sajnos arra már nem maradt idő evés után, hogy teljesen felmenjünk a tetejére, de a nővéreim -mikor boldogan ecseteltem nekik, hogy mi történt velem hétvégén- megígérték, hogy nemsokára elvisznek, és majd felülről nézhetem Taipeit. Best host family ever :)
 |
A kocsiból láttuk, aznap milyen gyönyörűek voltak az épület fényei, így Cherryvel gyorsan csináltunk is pár fotót.
Vasárnap, újfent 11-kor kelve, és mit sem sejtve mentem el a családdal ebédelni. Ekkor jelentették be, hogy evés után elvisznek engem a tengerpartra. Hihetetlenül örültem, hiszen nem sokszor látok tengerpartot -legfeljebb nyaralások alkalmával. Bár az egy órás út hosszú volt, de megérte -csodálatos helyeken voltunk, összesen 3 szabad strandon, és még a vízben is voltunk (szárazon mentünk, vizesen jöttünk, természetesen).
 |
| Egyik oldalon tenger, másik oldalon hegyoldal |
Miután eleget sétáltunk a homokban, és elég sós vizet nyeltünk, hazaindultunk, hiszen nekem másnap kezdődött az iskola. Előtte természetesen tajvaniakhoz híven Cherryék nem felejtették el, hogy nem ettem vacsorát, így gyorsan vettünk is ételt, ami leginkább egy helyileg elkészített töltött káposztához hasonlított -csak káposzta helyett itt bambuszlevelet kaptunk, amit ki kellett csomagolni, és úgy megenni a benne megfőtt rizst és húst.
Hétfőn, korán kelve, apukám elvitt a Hsing-Wu High Schoolba, ami egy éven keresztül lesz az iskolám. Itt bemutattak a felelős tanáromnak, az igazgatómnak, valamint néhány angolul beszélő tanárnak, majd konzultáltak, milyen osztályba kerüljek, és mit kellene tanulnom. 2 fő tantárgyam lett: a divat, és a turizmus. Emellett testnevelésem, matekom is van, valamint angol órám, ahol a tanároknak segédkezek, valamint a diákoknak segítek. Minden nap, 6. és 7. órában kínait tanulok egy tanárral, majd 17.10-kor megyek haza busszal.
Bár azt mondják, ez a gimnázium leginkább egy amerikai iskolára hasonlít, mégis rengeteg különbséget találtam az otthoni, és a mostani iskolám között. 7.30-ra ott kell lennem, mert minden reggel az igazgató beszédet mond, amit a tanulóknak az iskola udvarán végig kell állnia -az egyenruhájukban, ami kétféle lehet: ha van testnevelés, sötétkék hosszú nadrág sportcipővel, és egy fehér pólóval, ha aznap nincsen tesijük, akkor ünneplőcipő, térdig érő fekete zokni, fekete szoknya és fehér blúz. Sminkelni nem lehet, a rágót első órán észrevették a számban (természetesen mehetett a szemétbe), valamint a körmöt se nagyon lehet festeni. Legalábbis nem nézik jó szemmel. Miután az igazgató beszéde véget ért, elmehetnek készülődni az órákra, vagy az ebédlőben lehetőségük van reggelizni. 8 körül kezdődnek az órák, mindegyik 50 perces. Ha a tanár bejön, fel kell állniuk, köszönniük neki, tiszteletüket mutatni neki. 5. óra után van az úgynevezett ebédszünet, amikor ugyanúgy elmehetnek az ebédlőbe ételt venni, amit fent, az osztályteremben esznek meg. Ezután fél-háromnegyed órán keresztül fejüket a padra hajtva alszanak, hogy felkészüljenek a délutáni tanításra. Öt körül van mindennek vége, akkor is osztályonként engedik el őket a forgalom miatt.
Bár nincsen saját osztályom, a Junior High School nevezetű iskolarészbe járok, ahol a körülbelül 16-18 éves korosztály van. Nagyon féltem, mikor először beléptem az osztályterembe, hogyan fogadnak majd -gondolom, ez mindenkivel így van- de mikor olyan kiabálásokat hallottam, hogy "Hey beautiful!" "I love you!" és így tovább, minden félelmem elszállt. Nagyon örültem neki, hogy kedvesen fogadtak, majd Sunny mellé ültem be, aki első perctől fogva integetett, és mutogatott a mellette lévő helyre. A többi osztállyal is ugyanígy volt: nagyon örültek nekem, később elmondták, hogy furcsa nekik, hogy külföldi van az iskolában, de nagyon boldogok, hogy az osztályukba járhatok.
Bár ma nem mentem suliba, mert 12-től meetingem volt egy étteremben a többi klubtaggal, holnap már egyedül megyek, és egyedül jövök. Egyébként minden rendben van, imádok itt lenni.
22.46, holnap 6.30-kor kelek. Azt hiszem, jobb ha alszok.
Szép napot,
Dalma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése